1. A pszichológus belelát más ember lelkébe, fejébe. Látja a gondjaimat és a gyengéimet. Van aki szeretné, hogy ez így legyen, hogy egy pszichológus belelásson a lelke mélyébe, mint egy varázsgömbbe. És van, akit riaszt az ilyesmi, ezért inkább el is kerüli az ilyen szakmákat. A valóság az, hogy  a pszichológusok általában képzettek és tapasztaltak abban, hogy rá tudjanak hangolódni, mélyebben megérteni a másik ember érzelmeit és gondolatait, és valószínűleg tudnak alkotni egy óvatos „első benyomást“ a másik ember állapotáról. Az emberi lélek viszont sokkal bonyolultabb annál, hogy „ránézésre“ szakmai véleményt lehessen nyújtani róla. Ezen kívül a munkahelyén túl egy pszichológus szerintem szeret „nem pszichológus“ lenni, eszében sincs „dolgozni“ amikor nem kell. :) És úgy gondolom, ez így egészséges.

2. A pszichológus egy kicsit olyan mint egy jósnő. Meg tudja mondani, mit csináljak és mit ne csináljak. Elmondom neki mi a baj és megmondja a megoldást. Bárcsak így lenne, bárcsak így működnénk. Néha jómagam is vágyom ilyesmire :). És el is tudom képzelni, hogy előfordulhat, hogy így tud segíteni egy pszichológus. De a valóságban, legtöbbször, a a pszichológushoz járás beszélgetések sorozatát jelenti – idő szükséges a közös munkához,  a bizalom elmélyüléséhez, és az igazán megfelelő megoldások megtalálásához. Hasonlóképpen, ahogyan ahhoz is idő kell, hogy mondjuk a virágok egy fán érett gyümölccsé fejlődjenek.

3. Egy pszichológusnak nem nagyon vannak lelki jellegű gondjai. Természetesen vannak. Egy orvos is megbetegedhet, és egy autószerelőnek is elromlik az autója. A különbség csak annyi, hogy egy szakember, tudásának köszönhetően, nagyobb eséllyel tudja megelőzni, hogy a kisebb problémából nagyobb legyen. Illetve, ha már megvan a gond, elég sok ismerete van ahhoz, hogy tudja, hogyan álljon neki a helyrehozáshoz. De mindezt még bonyolítja, hogy emberből van, vagyis tévedhet, és gyengéi vannak, illetve olyan oldalai, amelyekre saját maga nem lát rá.  Ilyenkor segíthet egy kolléga: egy másik pszichológus, egy másik orvos, másik autószerelő.

Plusz 1 tévhit: A pszichológusok egy kicsit fura figurák. :) Ez nem teljesen tévhit, csak részben az. Mielőtt ez negatív fényt vetne minden szakmabelire, hozzáteszem, hogy egy pszichológus muszáj, hogy kicsit másképp gondolkodjon: pl. szükséges, hogy nyitottabban álljon hozzá az emberekhez, a világhoz, mint ami megszokott – különben nem tudna segíteni. Amennyiben tele volna előítéletekkel, nem tudná mélységében megérteni és elfogadni klienseit.

Előfordul az is, hogy egy pszichológus a munkahelyéről kilépve is pszichológus marad. Nehéz letenni egy olyan szakmai kelléket, ami te magad vagy... Vagy hogy a munkájának élve egy kicsit elveszti a kapcsolatot, elszakad a „való világtól“. Van, aki emiatt válik furcsává. Ilyenkor, illetve ennek megelőzésében segíthet egy szupervízor, akivel együtt az ember helyreigazíthatja szakmai működését. Az a jó, ha másnak is, nemcsak a szakmájának tud élni valaki.

Sok pszichológussal találkoztam már, ahány annyi féle. Nagy részük szerintem szeretnivaló emberek. Ha egyetlen közös vonást kellene kiemelnem bennük, az az, hogy tényleg szeretnének segíteni :), őszinte bevetéssel képesek „ott lenni“, hogy segítsék keresni a kincset a dzsungelben, és rengeteget hajlandóak tanulni, képezni magukat, egész pályafutásuk során.  Ebben is egy kicsit nem mindennapi figurák :).